Gyöngy, te szép, szivárványszínű csoda!
Érted a hölgyek serege van oda.
Nyakat ékítő, melengető szépség:
Virulsz, mint égen a ragyogó kékség.
Szorgos kezek alkotásaként jössz létre
A téged viselők nagy nagy örömére.
Hordanak büszkén, selymes lágy bőrökön,
Csillogó vidámság, viruló fényözön.
Férfi tekintetet vonják rá magukra,
Megéri hát az áldozatos munka.
Ki e remekművet így elkészíti,
A szép látványokért dicséret illeti!
Csupa gyöngy az élet, elmondható róla,
Viruljon kiskertben, mint tűzpiros rózsa!
Kápráztassa viselőjét, ne maradjon álom,
Ragyogjon, mint Délibáb a Hortobágyon!
Budapest, 2006. január 28.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
